siditanya

Picture
    A tanya Budapesttől 81 km-re az M3-as autópályán megközelítve a 21-es főútra rátérve Salgótarján irányába Pásztón a Szurdokpüspöki út felé a Gyöngyösi úton haladva található. Pásztó, a Mátra és a Cserhát hegység fenséges vonulatai között fekvő kisváros. Nagyon sok rejtett kincse van. Friss fűszeres levegőjével, a hegyvidéki táj szépségével, a békés kisváros nyugalmával méltán az itt élő és ide látogató emberek szívébe zárja magát. Aki egyszer valaha is megfordult az Északi-középhegység vadregényes táján, az biztosan vissza vágyik ide.
    A lovas tanya több, mint 10 éves múltra tekinthet vissza. A tanya varázsa és a lovak barátságos kisugárzása nagy mértékben hatott az itt tanuló lovas gyermekek, ma már fiatalok és felnőttek pályaválasztására is. A tanya büszkélkedhet továbbá azzal is, hogy néhány évvel ezelőtt  az ország színvonalas Lovasélet című újságának tulajdonosát vendégül láthatta. Csontó Zoltán irányításával ismerkedhettek egymással a lovasok és az itt élő lovak, a természetes lovaglás vagy más néven "naturale horsemanship" Pat Parelli módszerének segítségével.
    Aki most idetalál erre a honlapra és elmondhatja magáról, hogy életében jelen voltak a lovak valaha is, az tudja milyen érzés. Annak a vérében van. Ez egy életforma ló és lovas között, ami nem csupán a lovaglást jelenti, hanem ez meghatározza az ember egész életét, és gondolkodását. Ami beivódott az ember bőre alá, és még ha sokáig lovak nélkül él is az ember, amikor újra ló közelbe kerül és megcsapja orrát a jól ismert lóillat, és felsejlenek a rég elfeledett lovas élmények gyermekkorából, az rögtön harmóniába kerül a színtiszta erőt képviselő lovak segítségével saját magával és a világgal, mert ez egy olyan életérzés, amit semmi sem képes felülírni.

    A ló nem tesz egyebet csak szépen csendben, suttogva tanítja az embert az igazi élet örömére, ami a stressztől, a rohanó világ okozta időhiánytól és az ebből következő emberek közötti elidegenedéstől mentes. A lovak közösségben élnek. A ménes összetartó erő, melyet nem árnyékol be az emberek által sokszor megtapasztalt kirekesztettség érzése. Tavasszal a legelőre kikerülő lovak kalandvágytól feltöltődve gondolkodás nélkül fedezik fel újra a környezetüket. Sokan távolból gyönyörködnek erejükben és nagyságukban, de vannak olyanok, akik merik közelről szeretni a megzabolázhatatlan nemes vágtató lovakat. Erről a tiszteletről tesz tanúbizonyságot Ronald Duncan szavai is:

"A ló.
Önteltség nélküli nemes jellem;
irigység nélküli barátság;
hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész, mégsem szolga."

Ahogy Pat Parelli gondolata is megvilágítja a ló nemességét:

 "A ló nem törődik azzal, hogy mennyi mindent tudsz, amíg tudja, hogy mennyire törődsz vele."

Egy cikk teli jó gondolatokkal a természetes lovaglással kapcsolatban, érdemes elolvasni:
http://www.lovasok.hu/blog/?p=940

Egy kis ízelítő a Parelli módszerből: